Korai az öröm?

Noha a Földet övező ózonréteg vastagsága az előző évtizedekben tapasztalt aggasztó csökkenés után stabilizálódott vagy éppenséggel nőtt is, még korántsem biztos, hogy ez az ózonpusztító gázok kibocsátásának korlátozásáról 1987-ben aláírt egyezménynek tudható be - ezt állapította meg egy amerikai és egy dán kutató közösen közzétett tanulmánya.

hirdetés

Az amerikai Colorado szövetségi államban lévő Boulder egyetemen dolgozó Elisabeth Weatherhead és a dán meteorológiai intézet keretében kutató Bech Andersen arra hívta fel a figyelmet, hogy az ózonréteg vastagságát az emberi tevékenységtől független tényezők is befolyásolják. Az ózon minden élő szervezetet óv a Napból eredő ibolyántúli sugarak káros hatásaitól. Miután az Antarktisz egy nagy része fölül eltűnt az ózon - ez volt a híres ózonlyuk -, a nemzetközi közösség 1987-ben Montrealban egyezményt írt alá azoknak a gázoknak a betiltásáról, amelyek a légkörbe kerülve csökkentik az ózon mennyiségét. Az aláírók vállalták, hogy nem fognak fluor- és klórszármazékokat használni a hűtőgépekben és az aeroszol-szerkezetekben. A kilencvenes években, tehát ezt követően az ózonréteg stabilizálódott vagy enyhén vastagodott is, egyetlen részén sem vékonyodott - erre a nyolcvanas évek óta nem volt példa. Az ózonra káros anyagok csökkenését is kimutatták a légkörben, ez reményt adott arra, hogy a XXI. század elejétől regenerálódhat a Föld ózonburka. A két kutató szerint azonban a kilencvenes években tapasztalt kedvező folyamat más tényezőkkel is magyarázható. Így például csökkent a vulkáni tevékenység, amely az ózonra káros kénes vegyületeket juttat a légkörbe. A mexikói El Chicon 1982-es, majd a Fülöp-szigeteki Pinatubo 1991-es kitörése óta nem volt hasonló erejű vulkanikus esemény. Lehetséges, hogy a napfoltok tevékenységét is alábecsülték, ugyanis a napkitörések alkalmával keletkező protonfelhők a sztratoszféra magas rétegeiben 30-60 százalékkal is csökkenthetik az ózon sűrűségét. A két legutóbbi nagy napkitörés egybeesett a két fent említett vulkán kitörésével, és ez lehet az egyik magyarázata annak, hogy akkor jelentősen csökkent az ózon mennyisége. Az azóta tapasztalható javulás így legalább annyira lehet a normális szintre való visszatérés, mint a montreali jegyzőkönyvben meghatározott intézkedések következménye. Az ember által előidézett légköri változások, például a felmelegedés fontosabb hatásokkal járhat a két kutató szerint. Így az, hogy milyen tényleges hatás tulajdonítható az aeroszol-készítmények és bizonyos hűtőanyagok betiltásának, csak a jövőben lesz megállapítható.