Beaufort-skála
2006.07.19. 14:33
Ma a hivatásos meteorológusok ritkán használják a Beaufort-skálát, azt ugyanis jórészt felváltották a szélsebesség mérésének objektív módszerei. Ennek ellenére a skála még ma is hasznos, -főleg vitorlázók és szörfösök körében - ha nagy terület felett akarjuk a szél jellegét megbecsülni. Ott is jól lehet használni, ahol nem állnak rendelkezésre szélsebességet mérő műszerek. A tapasztalati úton kidolgozott Beaufort-skála arra is alkalmas, hogy lemérjük, illetve leírjuk a különböző szélsebességek szárazföldi és tengeri tárgyakra kifejtett hatását.
A Beaufort-skála, teljes nevén Beaufort szélerősség-skála tulajdonképpen egy fokozatrendszer, melyet 1805-ben Francis Beaufort, a brit flotta sorhajókapitánya (később admirális és a Bath-rend parancsnok-lovagja) dolgozott ki a tengeri szélerősség megfigyelésére és osztályozására. A Beaufort név francia hangzása nem véletlen, ugyanis a XIV. században élt egyik angol főúri család franciaországi birtokának elnevezéséből származik, amely a mai Montmorency-Beaufort-ban volt, Bar-sur-Aube mellett. A skála eredetileg egy teljes vitorlázatú hadihajón észlelhető szélhatásra vonatkozott. 1838-ban a Brit Királyi Haditengerészet összes hajóján kötelezővé tették a hajónapló-bejegyzésekben. 1874 - ben a Nemzetközi Meteorológiai Bizottság is elfogadta bizonyos, a tenger állapotára és szárazföldi jelenségekre vonatkozó kiegészítésekkel. Ezt használták azután a nemzetközi időjárási távírórendszerben. Valójában a Beaufort-skála eredeti formájában nem utalt a szél sebességére. Mint eredeti nevéből is következik, a szélerősség tengeren kifejtett hatását foglalta rendszerbe. Később, különösen a XX. század folyamán több kísérletet tettek a szélsebességmérés és a Beaufort-skála összehangolására. A Meteorológiai Távírók Nemzetközi Bizottsága 1912-ben megkezdett ezirányú munkáját az I. világháború megszakította. 1921-ben G. C. Simpsont kérték fel egyenértékű mutatók kidolgozására. Javaslatait 1925-ben a bizottság elfogadta. 1939 júniusában a Nemzetközi Meteorológiai Bizottság olyan táblázatot fogadott el, melynek értékei egy 6 m magasságban elhelyezett anemométerre (szélmérőre) vonatkoztak. Ezt a táblázatot nem fogadta el azonnal sem az Egyesült Államok, sem Nagy Britannia hivatalos időjárási szolgálata, hanem egy 11 m magasságban elhelyezett anemométerre vonatkoztatott korábbi skálát használtak. 1955-ben az USA Időjárási Hivatala a skálát 13-tól 17-ig terjedő egységekkel egészítette ki. A mai általános időjárás-jelentésekben (tv, rádió, újság) már nem használják a Beaufort skálát, többnyire a szél irányát (É, D, stb.), valamint a jellegét (mérsékelt -, élénk -, erős stb.) adják meg és csak ritkán, erős, viharos szél esetén utalnak a szél sebességére, akkor is km/órában kifejezve azt. Angolszász országokban még mindig előszeretettel használják a szélsebesség mértékegységként a tengeri csomót, (csomó/h) vagy tengeri mérföldet tm/h). 1 tengeri mérföld = 1,852 km. A repülésben a m/s-ot használják a szélsebesség mértékegységeként, a vitorlázók, a szörfözők számára viszont a mai napig jól használható a Beaufort-skála, hiszen mérőműszer nélkül nagy területekre lehet megbecsülni a szél erősségét a vízre, tereptárgyakra kifejtett hatása alapján. Ezért számukra a széljelentések (pl. Szörfmagazin, Petőfi Rádió) még mindig a jól bevált Beaufort skála szerint készülnek.
Összeállította: Tóth László
Beaufort- fokozat |
Szél jellege |
m/s |
km/h |
tm/h (csomó/h) |
A szél nyomása kp/m2 |
Vízmélységtől függő hullámmagasság tavakon (cm) |
A tenger háborgásának mértékszáma |
Átlagos hullámmagasság (tengeren) |
láb |
méter |
0 |
szélcsend |
0-0,2 |
<1 |
<1 |
0 |
0 |
0 |
0 |
0 |
1 |
leheletszerű |
0,84 0,3-1,5 |
1-5 |
1-3 |
0,05 |
2-10 |
0 |
0 |
0 |
2 |
szellő |
0,84 1,6-3,3 |
6-12 |
4-6 |
0,4 |
10-20 |
1 |
0-1 |
0-0,3 |
3 |
gyenge |
3,34 3,4-5,4 |
12-19 |
7-10 |
1,5 |
20-30 |
2 |
1-2 |
0,3-0,6 |
4 |
mérsékelt |
6,69 5,5-7,9 |
20-28 |
11-16 |
3,5 |
30-60 |
3 |
2-4 |
0,6-1,2 |
5 |
élénk |
9,35 8-10,7 |
29-38 |
17-21 |
6,8 |
60-80 |
4 |
4-8 |
1,2-1,4 |
6 |
erős |
12,29 10,8-13,8 |
39-49 |
22-27 |
11,8 |
80-100 |
5 |
8-13 |
2,4-4 |
7 |
igen erős |
15,5 13,9-17 |
50-61 |
28-33 |
18,7 |
100-140 |
6 |
13-20 |
4-6 |
8 |
viharos |
18,92 17,2-20,7 |
62-74 |
34-40 |
28 |
140-200 |
6 |
13-20 |
4-6 |
9 |
vihar |
22,57 20,8-24,4 |
75-88 |
41-47 |
39,8 |
140-200 |
6 |
13-20 |
4-6 |
10 |
erős vihar |
26,44 24,5-28,4 |
89-102 |
48-55 |
54,6 |
140-200 |
7 |
20-30 |
6-9 |
11 |
heves vihar |
30,5 28,5-32,1 |
103-114 |
56-63 |
72,7 |
140-200 |
8 |
30-45 |
9-14 |
12-17 |
orkán |
34,75 32,7-36,1 |
>117 |
>64 |
94,4 |
140-200 |
9 |
>45 |
>10 |
A szél hatása |
BFT |
a tengeren |
a tavakon |
a szárazföldön |
0 |
tükörsima tengerfelszín |
tükörsima vízfelület |
a füst egyenesen száll fel |
1 |
lapos hullámfodrok jelennek meg, gerincükön nincs hullámtajték |
a víz felületén apró fodrok látszanak |
a szél alig érezhető a füst gyengén ingadozik |
2 |
rövid de már jobban kivehető kis hullámok hullámtarajuk üveges megjelenésű, de nem törik meg |
a víz felületén lapos hullámok vannak |
a szél a fák leveleit már mozgatja |
3 |
nagyobb hullámok; tarajuk kezd megtörni; üveges megjelenésű tajték; esetleg elszórtan fehér tarajú hullámokkal |
barázdált vízfelület, kialakult hullámvonalak, ritkás fehér tarajjal |
a szél a fák leveleit erősen mozgatja |
4 |
a kis hullámok hosszabbá válnak; eléggé gyakoriak a fehér tarajú hullámok |
kifejezetten hosszú hullámrendszer kis fehér tarajjal |
a fák kisebb gallyai állandóan mozognak |
5 |
mérsékelt hullámok kifejezetten elnyúlt formával; sok fehér tarajú hullám; permetfelhő is előfordulhat |
a hosszúhullámok taraja végig habos, a szél a szemnek kellemetlen |
a fák nagyobb ágai már mozognak |
6 |
nagy hullámok kezdenek kialakulni; a fehértajtékos hullámtarajok mindenütt kiterjedtebbekké válnak; permetfelhő is felléphet |
a hullámhegyek taraja habosan átbukik |
a fák nagyobb ágai állandóan erősen mozognak |
7 |
a tenger felbolydul és a szél irányában a megtörő hullámokon fehér tajtékcsíkok alakulnak ki; jól láthatóvá válik a hullámtajték |
az összes tarajon összefüggő fehér hab, a hullámok taraját felkapja a szél |
a kisebb fák törzsei hajladoznak, vékonyabb gallyai letörnek |
8 |
hosszabb, mérsékelten magas hullámok; a hullámtarajok szélein tajték törik meg; a szél irányában jól látható tajtékcsíkok jelennek meg |
hosszú hullámhegyek, közöttük sűrű kis fodros hullámok |
az erősebb fák törzsei hajladoznak, nagyobb gallyak letörnek |
9 |
magas hullámok; sűrű tajtékcsíkok a szél irányában; a tenger felszíne hánykolódni kezd; permetfelhő rontja a látási viszonyokat |
az egész vízfelület porzik, kis hajók a szabad vízen felborulhatnak |
a vihar a gyengébb fákat kidönti, a vastagabb gallyak letörnek a tetőcserepeket lesodorja |
10 |
nagyon magas hullámok hosszú átbukó tarajjal; nagy tajtékcsomókat fúj a szél sűrű fehér csíkokban, a szél irányában; az egész tengerfelszín fehéressé válik; a tenger hánykolódása egyre erőteljesebb; leromlanak a látási viszonyok |
az egész vízfelület fehéren porzik, a szél a hullámtarajokat letépi és elfújja. |
a szél épületeket, tetőket rombol, fasorokat ritkít, erdőket tarol le |
11 |
rendkívül magas hullámok; a kisebb és közepes méretű hajók hosszan eltűnhetnek a hullámok mögött; a tenger felszínét hosszú fehér tajtékcsomók borítják; a hullámtarajok széleit mindenütt tajtékká fújja a vihar; a látási viszonyok leromlanak |
az egész vízfelület fehéren porzik, a szél a hullámtarajokat letépi és elfújja |
a szél épületeket, tetőket rombol, fasorokat ritkít, erdőket tarol le |
12-17 |
a levegőt tajték és permetfelhő tölti meg, a tenger felszíne egészen fehér a sodródó permettől; a látási viszonyok súlyosan leromlanak |
a az egész vízfelület fehéren porzik, a szél a hullámtarajokat letépi és elfújja |
csak a szél irányába lehet menni |
|