Idõjárás váltás? A témáról Dr. Mika János éghajlatkutatót, az OMSZ munkatársát kérdeztük.

- Sokak véleménye, hogy klímaváltozásról beszélni most, az évszázad elsõ éveiben felesleges pánikkeltés. Ön szerint lesz-e belátható idõn belül klímaváltozás? - Vissza kell, hogy kérdezzek: milyen klímaváltozásról beszélünk? Milyen mértékûrõl, milyen jellegûrõl. Tagadhatatlan, hogy egy lassú melegedés elindult, hisz a 70-es évek közepétõl egyenletesen nõ a Föld átlaghõmérséklete, de csak néhány tized fokkal, pontosabban a múlt század közepe óta mintegy 0,65 fokos emelkedés következett be. Ez még nem katasztrofális, de tagadhatatlan tény, amit a nemzetközi megfigyelések egyértelmûen alátámasztanak. - Tehát a mostanság oly gyakran emlegetett jégkorszak odébb van? - A hirtelen eljegesedésnek igen kicsi a valószínûsége. És ez nem csak az én véleményem. A Pentagon közzétett egy elõrejelzést, miszerint akár 10 év múlva bekövetkezhet egy újabb jégkorszak. Tavaly októberben készült az említett jelentés, és idén januárban széles nyilvánosságra hozták. Ez nem a leginkább valószínû, hanem a jelenlegi tudásunk szerint felvázolható legnegatívabb elõrejelzés. És ezt sokan elfelejtik megemlíteni, pedig maga a jelentés is korrekten tartalmazza! - Mi rejlik az eljegesedési folyamat hátterében? -Modelljeink szerint az ember által okozott melegedéssel párhuzamosan gyengül az óceáni cirkuláció. (megjegyzés: A globális felmelegedés a Golf-áramlat mûködését veszélyezteti azzal, hogy az északi jégmezõk olvadása és a csapadék ottani megnövekedése révén több édesvíz áramlana a tengerekbe, s ez felhígítaná az áramlat sós vizét. Emiatt az észak felé haladó áramlás hiába hûl le, nem lesz nehezebb az alatta lévõ mélytengeri víznél, nem tud lesüllyedni és dél felé áramlani, a körforgást biztosítani. Márpedig ez a körforgás rengeteg hõt szállít a sarkvidék felé, aminek a hiánya miatt módosulhat az éghajlat.) Vannak ugyanakkor olyan modell-számítások - és itt most képzeljünk el több ezer emberévnyi munkát megtestesítõ modelleket - melyek szerint, ha mesterségesen állítjuk le a számítógépen az óceáni áramlást, akkor sem az eljegesedést kapjuk következményként, hanem csak egy jelentõs lehûlést, fõleg az északi területeken. De ismétlem, ez nem az a bizonyos jégkorszak, ami kb. 10 foknyi lehûléssel és hatalmas területek eljegesedésével járt. Valószínû, hogy a múltban, amikor ezek a folyamatok végbementek, az óceáni hõszállítás leállása mellett csillagászati okok is közrejátszhattak. Ilyenekre pedig most szerencsére nem kell számítani. - Ha nincs veszély, mivel magyarázható az enyhén szólva is riasztó Pentagon jelentés? - A jelentés korrekt, mert már az elején rögzíti, hogy sok az ismeretlen, és õk az elképzelhetõ legrosszabb forgatókönyvet vázolják. Teszik ezt azért, hogy akár erre is megpróbálhasson a világ felkészülni. Egyébként az a tíz év, amit elõrevetítenek, véleményem szerint tudományosan nem megalapozott, hiszen a múltban lejátszódó valamennyi lehûlés hosszú, évtizedes változások eredménye volt. - A mozikban most futó Holnapután címû filmben napok alatt megtörténik mindez … - Persze, filmen bármi elképzelhetõ. De ennek nincs alapja. - Ön szakemberként hogyan fogadta az említett filmet? - Örültem a témának, és várakozással tekintettem elé. Természetesen találtam hibákat, melyeket ha nem követnek el az alkotók, lehet, hogy nincs is film. Ami kicsit bosszantott, hogy vannak benne olyan képtelenségek is, amiket egy negyedéves meteorológus hallgató is kiszedhetett volna a forgatókönyvbõl anélkül, hogy akár a történet, akár a képi megvalósulás csorbult volna. Egyébként, az amerikai meteorológus közvélemény is elhatárolta magát a filmtõl. - Egy dologra jó ez a mozi: talán a felelõsségtudatot felébreszti az emberekben … - Nem biztos! Ha valami nem elég komoly, nem elég megalapozott, kiválthatja épp az ellenkezõ hatást. Egyébként arra számítottam, hogy jobban ráharap a média erre a látványos elemekkel nagyon hatásosnak tûnõ filmre. Ennek a viszonylagos „csendnek” lehet az az oka, hogy nem vették elég komolyan - talán éppen a sok képtelen, laikus szemmel is „gyanús” részlet miatt. Pedig maga a melegedés komoly veszély, hiszen már napjainkban is gyorsabb, mint az emberiség történetében bármikor. - Magyarországon hányan foglalkoznak éghajlatkutatással? - Sokan. De van ennek a témának három vonatkozása is: 1. Hogyan változhat a klíma, 2. Ha változik, milyen hatásai lesznek, azokra helyi szinten hogyan lehet felkészülni, 3. Hogyan lehetne mérsékelni, majd megállítani a klímaváltozást. Ez utóbbi nyilván globális összefogást igényel, és közgazdasági, politikai kérdés. Itt hatalmas pénzekrõl van vagy lehet szó. Ráadásul, legalább annyira nehéz megbecsülni, hogy a várható klímaváltozásnak mik a környezeti és gazdasági következményei, mint azt, hogy mennyibe kerülne a kibocsátások korlátozása, amivel a károkat el tudnánk kerülni. Visszakanyarodva a kérdésre, tágabb értelemben a klímaváltozással és hatásaival foglalkozó vezetõ szakember talán tíz is van ma hazánkban -több év alatt realizálható, 100 - 200 milliós projektekkel a háttérben. Ugyanakkor, igazán a klímaváltozás tudományos elõrebecslésére szakosodott kutatócsoport, osztály, vagy intézet nincs Magyarországon. Van néhány ember, aki kutatással foglalkozik és beszél, van aki kutat, de nem beszél, és van aki nem foglalkozik kutatással, de beszél róla. Ezek általában intelligens - de laikus hozzáállást képviselnek. És most jön a sajtó felelõssége: Véleménynyilvánításra bárkinek joga van, de akkor azt úgy kell kezelni, mint egy véleményt, és nem tudományos eredményként közreadni. - Mi várható Magyarországon a közeljövõben? Változik-e az éghajlatunk, s ha igen, milyen irányba? - Regionális elõrejelzést nagyon nehéz adni, mert amíg a nagy modellek globálisan hasonló eredményt mutatnak - és ebbõl merjük feltételezni, hogy jók - regionálisan sok térségben is egészen eltérõ következtetésre jutnak - tehát valószínûleg nem korrektek. Amíg jóval kisebb léptékben is megbízhatóvá nem válnak, egyszerûbb, ha abból indulunk ki, hogy mi volt a múltban, amikor melegebb volt. A melegedés idõszakaiban nálunk a „szárazodás” volt jellemzõ. Ezen belül, a nyár naposabb és kevésbé csapadékos volt, és talán lesz. A melegedés a téli idõszakban is jellemzõ. A mi régiónkban a melegedés gyorsabb, mint a földi átlag, annak kb. másfélszerese. A szárazodás kb. 1 fokos melegedésig tart, utána elkezd visszájára fordulni, és úgy a 2 fokos melegedés tájékán - amiben bízhatunk, hogy sohasem fog bekövetkezni - megfordul a csapadékmérleg. E téren elõnytelen idõbeli megoszlásra lehet számítani, tehát a nyár csapadékhiányos lesz és a többlet csapadékot télen kapjuk. Tehát a téli-tavaszi árvizek lehetõsége, valamint a nyári aszály kialakulásának esélye egyaránt növekszik. A hazai vízkészlet 96 %-a kívülrõl érkezik. A Duna nyugat-európai vízgyûjtõ területein a melegedés már inkább növeli a csapadékot, ezért itt a klímaváltozás még inkább fokozza az árvízi veszélyt, mint a Tiszánál, ahol az átlagos csapadék szintén csökken. Hogy mennyire változó, szeszélyes tud lenni az idõjárás, azt akár az elmúlt két év is megmutatta. 2002-ben ugyanazon évben volt árvíz és aszály, 2003-ban „csak” aszály. Idén eddig úgy tûnik, nagyobb szerencsénk van. De minden év más! - Elindult egy VAHAVA névre hallgató projekt, mely úgy tûnik, hogy az e témában megfogalmazott vélemények összefogására is alkalmas lehet. - Ez a név (VÁltozás-HAtások-VÁlaszadás) Láng István professzor úr találmánya. Az õ személye alkalmas arra, hogy a klímaváltozás kapcsán kutatásokat végzõ hazai szakemberek eredményeit összegyûjtse és összefogja. Három évet ölel majd fel a program, és nagy várakozással tekint elébe, mondhatom, az összes környezettudományi szakma. Ami a megelõzõ másfél évtizedben született e témában hazánkban, az várhatóan egy helyre kerül. A döntéshozó pedig ha akarja látja, ha akarja használja - vagy éppen nem. De ez már politika.