A globális felmelegedés veszélyeiről II. Küldd tovább! Nyomtatóbarát verzió

Veszélyeztetett szigetek A klimatikus változások következtében - mint azt már az előző cikkben is említettem - a tengerszint folyamatosan emelkedik, mely komoly veszélyt jelent rengeteg kisebb és nagyobb szigetre. Megannyi példát lehetne ezekre említeni, íme néhány közülük:   1997-ben több, kisebb mikronéziai atoll lakói kényszerültek elhagyni otthonaikat az emelkedő tengerszint miatt. Ráadásul, a megemelkedett vízszint miatt a sűrűn lakott Nuduoro szigetét is kénytelenek voltak feláldozni a tengernek, mely hatalmas áradással és tomboló viharral nyelte el azt.   A Maldiv-szigetek környezetvédelmi minisztere a turizmus fokozatos leépüléséről panaszkodik, mely gyönyörű tengerpartjaik súlyos eróziójának köszönhető.   Kiribati szigetállamának 75.000 fős népessége is veszélyeztetett helyzetben van. Félő, hogy az áradás egyszer csak ezt a szigetet is végleg eltörli a Föld színéről. Ráadásul a veszély igen kiszámíthatatlan. Helyi lakosok elmondása szerint akár a legszebb napsütéses délelőttön is, bármiféle előjel nélkül, egyszer csak megbolondul a tenger, és kérdés nélkül tör be az emberek otthonába.   Sajnos Tuvalu lakói sincsenek sokkal jobb helyzetben. A szigetállam, mely számos, alacsonyan fekvő, kisebb szigetet foglal magába, Ausztrália nyugati és Új-Zéland északi részén fekszik. A veszély, mely eddig a küszöbön állt, 2000-ben bekövetkezett. A szigetek közel 10.000 lakója tehetetlenül nézte végig, amint a víz mindenüket elnyelte. Nem menekülhettek sehova, nem volt olyan hegy, melyre felmászhattak volna, csak nézték a pusztítást. Emellett a tengervíz egyéb veszélyeztetett területek termőföldjeire is beszivárgott, s ezzel lehetetlenné tette a további gazdálkodást a területen, mivel a földet olyan mértékben elsózta, hogy abban már semmi nem volt képes megteremni. Mindezen borzalmak után talán költőien hangzanak a kérdések, hogy "Mindezért ki a felelős és ki segít majd a hontalanul maradt tuvalui lakosok ezrein? Ki biztosít majd nekik új területeket, ahol újrakezdhetik életüket?"   Rohamosan pusztuló korallok Talán kevesen hallottak eddig az úgynevezett "korallfehéredésről". Ez a folyamat alapvetően normálisnak tekinthető, a világ számos tengerében megfigyelhető. Mikor a korall valamiféle stressz-hatásnak van kitéve - akár pár tized fokos emelkedésnek a tengervíz hőmérsékletében - úgy reagál, hogy az őt tápláló, fenntartó és színezékkel ellátó algákat kiűzi magából, s ez által kifehéredik.   A korall egy efféle sokkból ugyan képes felépülni, de ha a hőmérséklet-változás konstans módon fennáll, azt már nem képes tolerálni, s elpusztul. Ez pedig súlyos veszteségekkel jár, hiszen a korallzátonyok olyan szerepet töltenek be a víz alatt, mint az esőerdők a földfelszínen. Hihetetlenül színes flóra és fauna övezi őket. Sokszor akár ötszázféle halfaj, több mint ezerhétszázféle puhatestű, több fajta teknős és akár százféle szivacsféle is előfordulhat egy ilyen zátonyon. Ha a felmelegedés következtében a korallok elűzik az őket tápláló algákat, az a belőlük élő halak és ezáltal a halászterületek elvesztéséhez vezet.   Ez igen veszélyes lehet, mivel a korallzátonyok környékén a világ halászterületeinek közel tíz százaléka található. Egyes felmérések szerint a világ korall állományának 27%-a már elpusztult, s ha a felmelegedés ilyen ütemben folytatódik, akkor húsz éven belül akár a teljes állomány is odaveszhet.   Hanyatló plankton állomány, szorult helyzetben a pingvinek Az emelkedő hőmérséklet következtében folyamatosan csökken az Antarktiszon található egybefüggő jégtakaró területe. Ezáltal a jég alsó részén élő algák száma is tendenciózusan hanyatlik. S ennek egyenes következményeként az algákon élő planktonok száma is egyre fogy, annyira, hogy az elmúlt tíz ében a számuk a tizedére csökkent.    Egy tanulmány szerint a plankton populáció közel nyolcvan százalékkal csökkent a '70-es évek óta, ami hatalmas méretű hanyatlásnak számít. Arról nem is beszélve, hogy a plankton az egyik jelentős táplálékforrását jelenti az Adelie pingvineknek, melyek száma - a plankton fogyásnak köszönhetően - szintén csökken. Huszonkét év alatt több mint negyven százalékkal. Továbbá az is megnehezíti a pingvinek helyzetét, hogy a felmelegedés következtében egyre gyakoribbak a tavaszi havazások, melyek maguk alá temetik frissen kiköltött tojásaikat.   Az erdők ellenségei - túlszaporodó bogarak A felmelegedés Alaszkát sem kerüli el, ahol az éghajlati változások különösen kedveznek egy bizonyos fenyőkéreg bogár lárváinak, melyek a melegebb téli hónapok alatt minden eddiginél gyorsabban képesek fejlődni, s ezzel az ott honos törpe ezüstfenyők halálát okozzák, több millió hold területen. Míg a bogárpopuláció elfogadható mértékben volt jelen a fenyőkön, addig azok természetes védekező mechanizmusa - a gyantában található rovarirtó szer - elegendőnek bizonyult az élősködők elpusztítására.   Olyan hatalmas mennyiségben azonban, amilyenben a meleg hatására a bogarak előfordulnak, a fenyőgyanta is hatástalan. Az említett bogarakról tudni kell azt is, hogy legszívesebben a régóta fejlődő, idős fák kérgére teszik le lárváikat, melyek nagy számba elpusztítják a fát, s ezzel a fiatal fenyőket is veszélyeztetik.   Ez idáig az élősködőknek már az idős fenyőállomány nyolcvan százalékát sikerült elpusztítaniuk, ami a jövőre nézve katasztrofális következményekkel járhat. Hiszen, ha a hőmérséklet emelkedésének eredményeként a folyamat folytatódik, az azt vonja maga után, hogy az erdősávok egészen elvékonyodnak, ezzel megemelkedik a potenciális erdőtüzek és földcsuszamlások lehetősége, valamint a bennük élő vadállomány is szépen lassan eltűnik.