Hazánk jelentős (elsősorban középső és délkeleti) része a 2005-2006-os tél február elejéig nem bővelkedett nagy havazásokban. Egészen február 8-ig kellett várni ahhoz, hogy az ország közepén jelentős, területi átlagban 5-10 cm-t meghaladó havazás alakuljon ki. A következőkben áttekintjük az előzményeket és a jelentős havazás okait.

December elején több alkalommal hullott jelentős mennyiségű csapadék eső formájában. Ezt követően többnyire csak kisebb, 1-4 cm-es hóréteget eredményező havazások voltak jellemzőek és a vékony hótakaró síkvidéken nem tudott tartósan megmaradni a nappali pozitív hőmérsékletek következtében. December közepén az ország déli részén alakult ki átmenetileg 10-15 cm-es hótakaró, december végén pedig egy intenzív mediterrán ciklon hatására a Dunántúlon 10-30 cm hó hullott. December 31-én reggel Budapesten is 11 cm-es hóréteget mértek. Január elején azonban az ország legnagyobb részén - a nyugati területek és magasabb hegyeink kivételével - a hótakaró gyorsan eltűnt az enyhülés és az újabb jelentős mennyiségű eső hatására. Ezt követően január végéig túlnyomó mértékben anticiklon határozta meg Magyarország időjárását, ezért száraz, hideg idő volt jellemző és csupán 1-2 napon fordult elő néhol többnyire kisebb havazás.

Február is anticiklonális időjárással indult, és a február 4-én észak felől átvonult hidegfrontból sem hullott jelentős mennyiségű csapadék. Az ezután ismét Közép-Európára húzódó anticiklonnak északnyugat felől érkező ciklonok vetettek véget február 7-től (1.ábra). A középpontjával a Skandináv-félsziget déli részén délkelet felé helyeződő ciklon melegfrontja 7-én többfelé okozott havazást az országban és a hótakaró vastagsága többnyire 1-5 cm-rel növekedett. Északnyugaton és az ország északkeleti csücskében helyenként azonban 10-15 cm friss hó is hullott.

Február 8-ra az említett ciklon fokozatosan gyengült, de nyomában egy újabb ciklon tűnt fel, amely már jól látható az 1.ábra harmadik térképén. Ez a ciklon szintén délkelet felé helyeződött át, az előzőnél azonban valamivel délebbi pályán, középpontjával Dánián keresztül. Az említett ciklon fejlődését követhetjük nyomon a 2.ábrán. Február 8-án 12 UTC-kor a ciklon középpontja már Dánia fölött helyezkedett el és Közép-Európában erősen süllyedt a légnyomás. 18 UTC-ig jelentősebb csapadéktevékenység még Magyarországtól észak-északnyugatra zajlott, Olaszország északi része fölött ugyanakkor egy peremciklon alakult ki. A következő órákban ez a peremciklon tovább fejlődött, kissé kelet felé helyeződött, a csapadéktevékenység súlypontja pedig a Kárpát-medence középső részére illetve az Adriai-tenger partvidékére tevődött át.

A 3.ábrán műholdképek segítségével követhetjük nyomon a nagy havazást okozó ciklon fejlődését. A február 8-án 12 UTC-kor készült képen a ciklon hidegfrontja és az ehhez tartozó felhőzet még a Kárpát-medencétől északra helyezkedett el. A következő órákban a hidegfront elérte az Alpok térségét, a fronton hullám képződött, amely némileg lelassította annak mozgását. Ez a frontális hullám (peremciklon) haladt át február 8-a estétől másnap délutánig a Kárpát-medence felett és okozott jelentős havazást Magyarország középső részén. Másnap reggelig a friss hóréteg vastagsága Budapest térségében és a Duna-Tisza-köze északi részén elérte a 8-12 cm-t.

A csapadékzóna pontos mozgását és fejlődését radarképek segítségével vizsgálhatjuk (4.ábra). Az említett peremciklonhoz tartozó csapadékzóna 18 UTC-kor már megjelent a Dunántúl fölött és ott többfelé jelentettek esőt. A következő órákban a csapadékzóna nyugat felé mozgott, miközben fokozatosan erősödött. Hamarosan elérte Budapestet is, ahol az alsó 1000-1500 méteres légréteg hidegebb volt, mint a Dunántúlon és felszínközeli keleti, délkeleti áramlással az ország keleti része felől tartós volt a hideg levegő utánpótlása. Így a főváros térségben a csapadék végig hó formájában hullott, de a folyékony csapadék határa meglehetősen közel helyezkedett el nyugat felé. Mivel a szél a Dunántúl nagy részén nyugatiról keletire, délkeletire fordult vissza és ezzel az alsó légrétegekben hidegebb levegő áramlott e térség fölé is, ezért a következő órákban ott is egyre többfelé havas eső, havazás váltotta fel az esőt. Jelentős friss hótakaró nyugaton azonban nem tudott kialakulni, mivel a peremciklonhoz kapcsolódó csapadékzóna meglehetősen kis kiterjedésű volt és fokozatosan kelet felé mozgott. A csapadékzóna súlypontja a hajnali órákban Budapesttől délkeletre helyeződött át. A reggeli órákban már csak a Dunától keletre havazott, később pedig a havazás már csak a Tiszántúlra korlátozódott. A radaranimációt megtekintve a peremciklonhoz kötődő csapadékzóna óramutató járásával ellentétes örvénylő mozgása is jól kivehető.

Mint ahogy az előzőekből is kitűnt, az alsó légréteg hőmérséklete kulcsfontosságú volt a havazás szempontjából. Az enyhe levegő 8-án reggel kezdett északnyugat felől beszivárogni az országba. A nyugatiasra forduló széllel délelőtt az egész Dunántúlon fagypont fölé emelkedett a hőmérséklet, míg a Dunától keletre a keleti, délkeleti felszínközeli áramlással negatív maradt a hőmérséklet. A legnagyobb hőmérsékleti kontraszt a déli órák környékén alakul ki az országban, amikor nyugaton +4, +7, míg északkeleten csupán -4, -7 °C-ot mértek (5.ábra). Mint ahogy az ábrán is látható, az enyhe levegő nagyjából a Szeged - Kecskemét - Budapest vonalig jutott el, ettől keletre egész nap negatív maradt a hőmérséklet. Az éjszaka folyamán a peremciklonból hulló csapadék halmazállapotát illetően kritikus volt, hogy az enyhe levegő tovább tud-e haladni kelet felé. Mint ahogy már említettük, az esti óráktól kezdődően a Dunántúl nagy részén is visszafordult keletire a szél, így az enyhülés az alsó légrétegben nem tudott kelet felé továbbhaladni. Épp ellenkezőleg, a Dunántúlra is hidegebb levegő áramlott kelet felől és az éjszaka folyamán a Dunántúlon is fagypont alá süllyedt a hőmérséklet (5.ábra).

Ez a folyamat a peremciklon létrejöttének volt köszönhető, amely átformálta az alacsonyabb szintek áramlási rendszerét és ezzel megakadályozta az enyhébb levegő továbbterjedését kelet felé. Ugyancsak fontos, hogy a Kárpát-medence térségében gyenge maradt a nyomási gradiens, ennek következtében a felszínközeli áramlás is, ezért az alsó légrétegben nem keveredett át és így nem melegedett fel a levegő. A peremciklon kialakulásával ugyanis a 2.ábrán a Kárpát-medencétől északnyugatra látható, nagy nyomási gradiensű, így erős áramlású zóna (sűrű izobármező) nem helyeződött fölénk.

Megvizsgáltuk azt is, hogy az Országos Meteorológiai Szolgálatnál használt két fő időjárás előrejelző modell hogyan szerepelt ebben az időjárási helyzetben a csapadék mennyiségét és halmazállapotát tekintve (6.ábra). A február 8. 18 UTC - február 9. 06 UTC közötti 12-órás időszakra koncentráltunk, amikor az említett peremciklon a legintenzívebb volt. Az ábra szerint mindkét modell rövidtávú (30-órás) csapadékmennyiség előrejelzése sikeresnek tekinthető, hiszen a valóságnak megfelelően nagy területre adtak 5-10 mm-es csapadékot. Az előrejelzéseket a ténylegesen lehullott csapadékmezővel (lent baloldal) összehasonlítva azt tapasztalhatjuk, hogy csak viszonylag kissé adták keletebbre, délkeletebbre a csapadék legintenzívebb részét, mint ahogy az valójában előfordult.
Korábbi vizsgálataink szerint a csapadék halmazállapotának előrejelzéséhez prediktorként jól használható paraméter az RT850/1000hPa (az 1000 és a 850 hPa-os szint magasságának különbsége). A paraméternek az 1300 gpm-es küszöbértéke az, ami legjobban elválasztja egymástól a folyékony és a szilárd halmazállapotú csapadékot. Ettől magasabb érték esetén eső, míg alacsonyabb értékeknél hó a valószínűbb síkvidéken. A 6.ábrán feltüntettük a két modellnek a 1300 gpm-es izovonal előrejelzését is 18, 00 és másnap 06 UTC-re vonatkozóan. Jelen esetben az előrejelzett vonaltól keletre valószínű hó, míg attól nyugatra eső. Mindkét modell előrejelzése szerint a 18 UTC-kor a nagyjából még a Budapest-Szeged vonalon elhelyezkedő határvonal 00 UTC-re jelentősen nyugatabbra helyeződik, azaz mindkét modell azt sejtette, hogy a nap folyamán tapasztalható fokozatos enyhülés nyugat felől megszűnik és az eső - hó határvonala nyugat felé helyeződik át. 06 UTC-re a két modell előrejelzése már eltér: míg az ECMWF modell az említett határvonal további nyugat felé helyeződését vetítette elő, addig az ALADIN a határvonal kelet felé mozgását jelezte. A lényeges viszont az, hogy mindkét modell helyesen látta, hogy a legintenzívebb csapadék a főváros térségében és attól délkeletre, keletre végig hó formájában fog hullani, míg a Dunántúlon és kezdetben a Duna-Tisza-közének déli részén is vegyes halmazállapotú csapadék valószínű.
Összegezve tehát megállapíthatjuk, hogy az ország középső részén kialakult nagy havazást számos szükséges feltétel egyidejű fennállása okozta, melyet rövidtávon mindkét, az Országos Meteorológiai Szolgálatnál használt fő időjárás előrejelző modell sikeresen jelzett előre. Az 1953-2003 közötti 50-éves időszakra kiterjedő vizsgálataink szerint egyébként ez az időjárási helyzet (Dánia középpontú ciklon hidegfrontján képződött peremciklon) a nyolc típus közül 3. leggyakoribb szinoptikus helyzet, melyben Budapesten nagy havazás fordul elő.