A globális felmelegedés veszélyei 3.

  2006.02.06. 19:35

A rénszarvasokat is hasonló veszély fenyegeti, mint a fentebb említett pingvineket, már ami a meg növekedett légköri csapadékmennyiséget illeti. A felmelegedés következtében egyre több csapadék keletkezik felettünk, ami Kanadában legtöbbször hó formájában esik le, s ez által mélyen eltemeti a rénszarvasok által fogyasztott növényeket. A szóban forgó állatok száma a közelgő jelenség nélkül is jelentősen megcsappant már, hiszen az elmúlt harminc év alatt huszonnégyezerről háromezerre csökkent a szarvasok száma. A fennmaradt példányok pedig, túl nagy energiákat kénytelenek fordítani a hófödte táplálék kikaparására és időközben éhen pusztulnak. A jávorszarvasok esetében is hasonló a helyzet, őket is az éhenhalás veszélye fenyegeti, s ez közvetve mind a globális felmelegedésnek köszönhető.

 

Korábban már szóltam az Antarktisz jégtakarójának folyamatos vékonyodásáról, ami a jegesmedvéket legalább annyira kellemetlenül érinti, mint a planktonokat. Azáltal, hogy csökken a jégtakaró felszíne, csökken a medvék számára alkalmas lakóhely, valamint a vadászterület mérete is. A jegesmedve legfőbb táplálékforrását a gyűrűs fóka kölykei jelentik, melyek különösen fontos táplálék- és zsírforrást biztosítanak a nőstény medvék számára, akik ezekből a fókákból merítenek elegendő energiát ahhoz, hogy a tél közepén életet adjanak két bocsnak. Amennyiben csökken a jég felszíne, úgy a medvék esélyei is egyre rosszabbak a vadászatra, mivel eleddig a fókák által létrehozott lékeket - légzőnyílásokat - használták a zsákmány elejtésére, melyek a jégfelszín zsugorodásával eltűnnek.

 

A Hudson- öböl térségében jelenleg közel ezerkétszáz jegesmedve él, ami a húsz évvel ezelőtti populációhoz képest máris tíz százalékkal kevesebb. Az éghajlati viszonyokat tekintve azonban nem túl jók a medvék esélyei a jövőre nézve sem. Egy tanulmány szerint körülbelül harminc éven belül a jelenlegi tundra teljesen átalakul, s mérsékelt égövi, lombhullató erdők veszik majd át a helyét, ahol a jegesmedvéknek nem lesz többé helyük.

 

A madarak szintén komoly stressznek vannak kitéve a folyamatosan emelkedő hőmérsékleti értékek által. A vándormadarak, az eddigi egyenlítői vidékek helyett, kénytelenek északabbra vagy délebbre repülni, mivel az eddig megszokott célállomás már túl meleg számukra, az általános felmelegedés következtében. A probléma csak az, hogy nem tudhatjuk, vajon találnak-e a kényszerűségből választott vidékeken megfelelő táplálékot és védelmet. Jelenleg a madárfajok közel tizenegy százalékát fenyegeti a kihalás veszélye, s a ma ismert kilencezer hatszáz madárfaj populációnak a kétharmada is erős hanyatlásnak indult. Vajon még hányat kell felvennünk a veszélyeztetett listára, mire észbe kapunk?

 

Azon vándormadarak életében, melyek egy-egy költözés alkalmával több száz vagy akár több ezer kilométert is megtesznek, elengedhetetlen, életet jelentő szerepe van a tervezésnek. Ezek a madarak pontosan számolnak azzal, hogy mikor, hol tudnak megállni táplálkozni, pihenni. Amennyiben azonban az éghajlati változásoknak köszönhetően a tengerszint tovább emelkedik, úgy milliók költő- és táplálkozó helye kerül veszélybe, többek közt vadkacsáké, bíbiceké, énekesmadaraké.

 

De példaként vehetjük a kanadai vadlibát is, melynek vándorlását szintén befolyásolja a klímaváltozás. Válaszul az emelkedő hőmérsékletre, ezek a libák jó pár héttel előbb érkeznek költőhelyükre, a Hudson- öbölbe. Jóval előbb, mint ahogy az ottani táplálékuk, egy bizonyos mocsári növény kihajtana, mely a napok hosszúságát érzékelve bújik ki, nem pedig a hőmérsékletre reagálva. Így a madarak ott állnak táplálék nélkül, s kínjukban kénytelenek a még ki nem hajtott növények gyökereit elfogyasztani, mellyel saját jövőbeni táplálékforrásukat tizedelik meg, s tönkreteszik megannyi másik madárfaj élőhelyét.

 

A fent említett esetek csak egy csekély részét képezik azoknak a szörnyű és rövid időn belül bekövetkező változásoknak, melyeket a globális felmelegedéstől várhatunk. Szót ejthettem volna még megannyi természeti jelenségről vagy veszélyeztetett állatról és növényről, de a lista sajnos végtelen. A leírt példákból is kiderül, hogy a természetben minden mindennel összefügg, az elemek egy nagy egységet alkotnak, ahol egyetlen láncszem meghibásodása is hatalmas károkhoz, katasztrófákhoz vezethet. Érdemes lenne tehát megfontolni, hogy meddig tartható még a jelenlegi állapot, el kellene kezdeni egy kicsit felelősségteljesebben élni, hogy pár évtized múlva még legyen miért léteznünk a Földön.