|
Lexikon F-L-ig
2006.09.10. 14:08
Fagyzug : olyan terület - általában völgymélyedés, vagy hegyszűkület mélye - ahol a hideg levegő "összefolyik" és nyugalomba kerül, miközben akadálytalan a kisugárzás. Az ilyen helyeken a kemény fagy sokkal gyakoribb, mint pár kilométernyire távolabb. Ilyen fagyzugos helyeket találni Magyarországon Nógrádban, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében is, pl. Zabar, Putnok, Edelény térségében.
Felhőalap: a földfelszín fölött elhelyezkedő legalacsonyabb szint, ahol a levegő már észrevehető mennyiségű felhőrészecskét tartalmaz.
Felhő-föld villám: a leglátványosabb villámtípus, mely többnyire a viharfelhő aljából indul ki. Villám keletkezik, ha a zivatarfelhőben, vagy a felhő körül elektromos kisülés megy végbe. A felhőből a földre lecsapó villám akkor jön létre, ha a felhő negatív elektromossággal töltött alsó részéből az elektromos töltés nagy sebességgel a pozitív töltésű földbe folyik. A felhőből lecsapó villám vakítóan fényes és többszörösen elágazó látványt mutat. Vörös színű a villám, ha a felhő esőfelhő, kék, ha a felhőben jég van, sárga, ha a levegőben sok a por, fehér, ha alacsony a levegő nedvességtartalma.
Folyadékhőmérő: csak abban különbözik a higanyhőmérőtől, hogy higany helyett más, többnyire szerves folyadékkal (metilalkohol, toluol stb.) van töltve. Használata amiatt előnyös, mert ezek a folyadékok a higanynál jóval alacsonyabb hőfokon fagynak csak meg (a -39 °C helyett tehát csak -100 °C táján). Az elmúlt 140 évben a Földön mért legalacsonyabb hőmérséklet pedig -89,8 °C (Déli-sark, Vosztok-állomás, 1960.8.24.).A hőmérő hátrányos tulajdonsága, hogy a folyadékok hőtágulása egyenlőtlen, valamint a leolvasást segítő színt adó festőanyagok idővel kiválnak a folyadékból. Ezt figyelembe kell venni a skála elkészítésénél.
Forró égöv: a napsugárzás beesési szögének megfelelően elhatárolt éghajlati övezetek közül az Egyenlítőtől északra és délre 23,5 fokos földrajzi szélességig terjedő, azaz a Ráktérítő és a Baktérítő közötti övezet. Változó mértékben, de állandóan meleg terület. A napsugarak földfelszínt érő beesési szöge délben sohasem kisebb 43 foknál. A forró égövön belül az "egyenlítői éghajlatot" az erős esőzések, az állandó nyirkosság jellemzi, a száraz évszak rövid. A "trópusi éghajlat" alatt a hőmérséklet szélesebb skálán mozog. A "száraz éghajlat" területén a nappalok és éjszakák között nagy a hőingadozás és kevés a csapadék, mint pl. a Szaharában.
Főn: hirtelen feltámadó viharos szél, mellyel egy időben 10 vagy akár 20 fokos hőmérséklet-emelkedés figyelhető meg. Az Alpok a felé áramló levegőt a magasba kényszeríti. A levegő fokozatosan lehűl, ezért eső csapódik ki és nagy mennyiségű hőenergia szabadul fel. A hegygerinc túloldalán alábukó levegőt a felszabadult hő erősen felmelegíti. A gerinc felett a felhők szétoszlanak. Bukószélnek is hívják.
Gázhőmérő: az általános gáztörvénynek megfelelően a gázok térfogata és nyomása szoros kapcsolatban van a hőmérséklettel. Ha egyiket állandó értéken tartjuk, a másik nagysága csak a hőmérséklettől függ, ezért alkalmasak a gázok a hőmérséklet mérésére. A legmegfelelőbb a hidrogéngáz. A gázhőmérő, nagy mérete és bonyolult szerkezete miatt csak laboratóriumi mérőműszer, közvetett jelentősége mégis nagy, mivel a hőmérséklet-mérés abszolút műszerének tekinthető, amely az összes többi hőmérőfajta hitelesítésére szolgál. Hiszen 0,01 ° mérési pontosság is elérhető vele.
Gyertyaszentelő: február 2. a népnyelvben Gyertyaszentelő napja. Szerte Európában sok néphit kapcsolódik hozzá. Például ha ezen a napon derült, enyhe idő volt, úgy tartották - még sokáig tart a tél, de a "medve napi" borult időtől korai tavaszt vártak. Elterjedt mondás, "ha fénylik Gyertyaszentelő, az ízeket (hulladék tüzelőanyag) vedd elő". Ugyancsak ekkor mondták, "ha e nap előtt megszólal a pacsirta, azután még sokáig hallgat. A medve pedig, ha téli álomból előjön és meglátja saját árnyékát, visszabújik, "mert hosszú lesz a tél". Az adatsorok vizsgálatából kiderül, kisebb eséllyel következik az e nap környéki derűs időből, hogy valóban későn jönne a tavasz, mint a borult "medve napból" az enyhe, korai tavasz lehetősége.
Halmazállapot: az anyagi test lehetséges fázisainak csoportja. A klasszikus fizikában létezik szilárd, cseppfolyós és gáznemű halmazállapot. A víz az egyetlen anyag a levegő alkotóelemei közül, amely a természetes légköri nyomáson és hőmérsékleten mindhárom halmazállapotban előfordul. A halmazállapot megváltozása a különböző fázisok közötti átalakulás.
Haló: leggyakrabban a Napot és a Holdat körülvevő fehér, vagy gyengén színes fénygyűrű. A fényjelenség pl. a Nap fényének jégkristályokon való törése, vagy visszaverődése következtében jön létre. Ezek a halót létrehozó jégkristályok lehetnek a levegőben szabadon lebegő, vagy a fátyolfelhőket alkotó jégkristályok. Ha a Nap fénye a jégkristályokra esik, a fény szinte teljesen visszatükröződik, ilyenkor fehér haló jön létre. Ha a fény lassan lefelé hulló kristályokra esik, akkor a fény egy része megtörik, ekkor a haló halványan színes lesz.
Harmatpont az a hőmérséklet, amelyre állandó nyomás és állandó vízgőztartalom mellett a levegőrészecskét le kell hűteni, hogy telítetté váljon. Vagy másképpen az a hőmérséklet, amelynek telítettségi gőznyomása egyenlő a jelenlevő levegő gőznyomásával. Ha a levegőharmatpont alá hűl, megkezdődik benne a kicsapódás. Nagy vízgőztartalmú, nedves levegőtömegeknek magas harmatpontjuk van, kis vízgőztartalmú, száraz levegőtömegeknek alacsony. A pillanatnyilag fennálló hőmérséklet és harmatpont közötti különbséget harmatpont-depressziónak nevezzük, ugyanezt a dérre vonatkoztatva dér-depressziónak.
Harmattán forró, száraz, sivatagról fújó szél Afrika nyugati partjainál, Marokkótól Kamerunig. Különösen heves és feltűnő Guinea partjainál, mert ott az általában nedves, forró égövi időjárásban igen ellentétesen tűnik föl. A szél ugyan nappal rendkívül forró, de szokatlan szárazsága miatt mégis hűsít. S mivel az ég ilyenkor derült, az éjjelek aránylag hűvösek. A vele járó szárazság sok kárt okoz, hiszen a relatív páratartalom néha akár 30 % alá is csökken. Általában északkelet felől támad föl, néha - novembertől márciusig - nagyon erős és tartós.
Hegyvidéki éghajlat: a hegyek jelentősen befolyásolják az éghajlatot. Feltartóztatják, megváltoztatják az érkező légtömegeket. Mindennek állandó hatása van a különböző légköri elemekre, a csapadék alakulására, a nedvességre, a hőmérsékletre. Amikor a légáramlat útközben nekiütközik az útjába kerülő hegyoldalnak, annak széllel szemközti oldalán kényszerűen hirtelen felemelkedik. Emiatt a magasabban elhelyezkedő, hidegebb légrétegben lehűl és ezzel egy időben a benne lévő nedvesség kicsapódik, a meteorológia nyelvén kondenzálódik. A túlnehezedett vízcseppek a gravitáció következtében kihullnak a levegőből, azaz bőséges csapadék esik. A hegygerinc túloldalára már száraz levegő érkezik.
Hegyvidéki szél: a hegyvidék és környezete között is létrejönnek hőmérsékletkülönbségek. Nappal, ha a napsugárzás erős, a lejtők sokkal melegebbek, mint azonos szinten a szabadlégkör, éjszaka épp fordítva, sokkal hidegebbek. Mivel a meleg levegő felszáll, a hideg lesüllyed, nappal a lejtőkön felfelé fúj a szél, éjszaka ellenben lefelé. A felfelé fújó nappali áramlást völgyi szélnek, a lefelé haladó éjszakait hegyi szélnek nevezik. A völgyi szél általában sokkal erőteljesebb, mint a hegyi szél, de a domborzat és az évszakok is hatással lehetnek a kétféle légáramlás erejére. A hegységek tartós téli takarója az éjszakai szelek kifejlődésének kedvez, a nyár pedig a nappali szeleket erősíti meg.
Hideg légtó: a szárazföld legkülönbözőbb méretű zárt medencéiben, összegyűlő túlhűlt levegőréteg, mely teljesen kitölti a felszíni mélyedéseket. Létrejöhet akár a környező hegyek lejtőiről "lefolyó" hideg levegő összefolyása következtében, akár a hó felszínek feletti erős kisugárzás miatt túlhűlt levegőréteg megülepedése révén. Ilyen hideg légtó keletkezik telente gyakran a Kárpát-medencében is. Ha közben a levegő relatív páratartalma is szaporodik, fokozatosan kialakul a tartós köd, a "hideg légpárnás" időjárási helyzet. A fagyos időben mindez erős zúzmaraképződéssel is jár.
Higany-, folyadék-hőmérők: a higanyos hőmérővel -39 foknál enyhébb időben lehet csak mérni. Ennél erősebb fagyban a higany megfagy. A hőmérő szerkezete egészen egyszerű. Egy henger- vagy gömb alakú edény hajszálcsőben, az ún. kapillárisban folytatódik. Az edényt úgy töltik meg higannyal, hogy az beleérjen a hajszálcsőbe is. A hőmérsékleti tágulás miatt a higany növekvő hőmérsékletnél növeli, csökkenő hőmérsékletnél kisebbíti térfogatát, ezért a higanyoszlop végének felszíne, azaz a meniszkusz a kapillárisban emelkedik, vagy süllyed. A folyadékhőmérők a higanyostól csak abban különböznek, hogy higany helyett más, többnyire szerves folyadékkal (metilalkohol, toluol stb.) vannak töltve. Használatuk amiatt előnyösebb, hogy bennük a folyadék csak -100 fok táján fagy meg.
Higrográf: nedvességíró műszer, mely a nedvesség, azaz a relatív nedvesség folyamatos mérésére szolgál. A műszer mérőteste kifeszített hajszálköteg, amelynek hosszúságváltozása áttételek segítségével egy írókart mozgat, ez pedig egy óraműtől hajtott forgódobon lévő papírra írja a nedvességváltozásait. A hajszálköteg rendszerint a műszert befoglaló szekrényen kívül van, hogy jobban érintkezzen a levegővel. Készültek gőznyomást regisztráló műszerek is, melyekben a hőmérséklet mérésére "bimetall" mérőtest is van. A mérési pontosságra tekintettel a hajszálas nedvességmérők csak állandó pszichrométeres összehasonlítással használhatók. Előnyös tulajdonságuk, hogy fagypont alatt és felett is egyformán működnek, valamint a relatív nedvességet közvetlenül adják meg.
Higrométer: a levegő nedvességének mérésére szolgáló műszer. Működési elve alapján többféle is van. Amelyek a különböző anyagok nedvszívó képességén alapulnak, azok az "abszorpciós nedvességmérők". Amelyek esetében a víz párolgása által okozott lehűlés szolgál nedvességmérésre, azok a hőmérős nedvességmérők, vagy "pszichrométerek". Amelyeknél a nedvesség meghatározása a harmatpont mesterséges előidézésével történik, azok a "kondenzációs nedvességmérők". Amelyek pedig az emberi, vagy állati hajszálak azon képessége alapján működnek, hogy nedvességváltozás hatására változtatják hosszúságukat, azok a "hajszálas nedvességmérők".
Hó: fehér vagy áttetsző jégkristályokból álló csapadék. A hó egyes kristályok, vagy elágazással képződött csillagalakok és utóbbiak összeállásából keletkezett pelyhek hullása. A hópelyhekben igen eltérő "élettörténetű" kristályok a legváltozatosabb módon tapadnak össze. A lefelé hulló hó az alacsonyabban fekvő, melegebb légrétegekben részben megolvad, akkor havas eső keletkezik. A havazás és a havas eső is hullhat záporszerűen, azaz időben és térben egyenetlenül, változó erősséggel.
Hódara, jégdara: A hódara fehér gömb alakú kis jégképződmény, amely a talajt érve rugalmasan visszapattan. Heves felszálló mozgás nagy túltelítettsége hozza létre, ahol a rohamos kicsapódás miatt a kristályoszlopocskák torzulnak, oldalsó fejlődéssel gömböt formálnak. A jégdara hasonlóan kicsiny, átlátszó felületű kis jéggömb, melynek belül fehér magva van. Túlhűlt csepp kifagyásával keletkezik, amelyre azután vízrészecskék fagynak rá. A kis szemekből álló jégdara a hideg évszakban esik, mert a kis vízgőztartalmú hideg levegőben korlátozott a kifejlődése. A jégdarának, illetve annak továbbfejlődéséből származó, rendszerint szabálytalan alakú jégszemnek sajátos szerkezete van, amennyiben átlátszó jégből és összeilleszkedő hó részecskék homályos rétegéből durván koncentrikus héjak módjára tevődik össze.
Hófúvás: akkor jön létre, amikor a nagy szél felkapja és magával viszi a friss havat. A hó nyelvek, hóbuckák, esetenként hó falak létrehozásával a hófúvás megbéníthatja a közlekedést, a folyamatos hófúvás településeket képes elzárni. Létezik úgynevezett "alacsony hófúvás", amikor a szél a havat csak kis magasságba emeli. Ekkor az emberek látástávolságát, a vízszintes látást alig csökkenti, de a közutakon, repülőtereken zavart okoz.
Hőérzet: az ember által érzett hőmérsékleti komfortmutató. Összetevői: a hőmérővel mérhető hőmérséklet, a szél ereje, a levegő nedvességtartalma, az embert érő sugárzás (Nap- és vagy hősugárzás), életkor, nem, általános testi-, lelki állapot. Meghatározására többféle számítási módszer is elterjedt. Mi az angolszász nyelvterületen elterjedt un. windchill indexet használjuk. (Ez a fedetlen bőrfelületről, az adott időjárási körülmények között távozó hőenergia mutatója.)
Hurrikán: trópusi légörvény, amely több száz kilométer átmérőjű, szárazföldet érve, hatalmas esőzéseket, pusztításokat előidéző ciklon, mely az Egyenlítő közelében az 5. és 30. szélességi kör között, augusztustól októberig képes kialakulni. Létrejöttéhez 27 °C feletti tengerhőmérséklet szükséges. Japán közelében tájfun, az Indiai-óceánon trópusi ciklon, Ausztráliánál willy-willy a neve. Magyarországon nem fordul elő.
Jéghegy: a sarkkörön túli területeket 100-300 m vastag jégtakaró borítja. Ez részben szilárd felszínen (pl. Antarktisz), részben tengerfelszínen fekszik. Az erről leszakadó jégtömbök képezik a jéghegyeket, melyeknek hossza néhányszor 10 vagy akár 100 km is lehet. Kb. 90%-uk víz alatt található. A leszakadás oka a tengeráramlatok változása, de az éghajlat módosulása is lehet.
Jégkorszak: a tudományos geológia megalapítójaként számon tartott James Hutton (1726-1796) skót tudós fogalmazta meg elsőként még 1795-ben, hogy Észak-Európa egy részét a régmúltban jég boríthatta. Az eljegesedési elméleteket mégis döntő mértékben Louis Agassiz (1807-1873) svájci természettudós nevéhez kötik. A Jura-hegységbentett kirándulása során Agassiz 1836-ban felismerte, hogy legalább 100 kilométeren feltehetően a gleccserek - szállíthattak oda az Alpokból gránittömböket. A jégkorszak elnevezést 1837-ben használta először.
Agassiz a jégkorszakról alkotott elképzeléseit "A gleccserek tanulmányozása" c. újszerű, nagy jelentőségű könyvében publikálta 1840-ben. Elutazott Skóciába és Új-Skóciába, ahol újabb geológiai bizonyítékok sorát találta az eljegesedésre. 1848-ban a Harvard egyetemen folytatta szintén ilyen témájú kutatásait. Bizonyosságot nyert, hogy az északi félgömb számos geológiai jellemzője csak a jég munkájának következményeként jöhetett létre.
Kamszin: vagy más néven chamzin forró, sivatagi szél Egyiptomban. A tavaszi napéjegyenlőség után következő hetekben, kb. 50 napon belül szokott leggyakrabban fújni (chamzin annyit jelent 50). Erős déli szél, temérdek port szállít s még a városokban is 40 fok fölé emeli a hőmérsékletet. A páratartalom pedig leszáll 20 % alá. Kairóban pl. évente 25-30 kamzinos nap is előfordul. Ez a szél sok pusztítást vitt már véghez az egyiptomi műemlékeken.
Kánikula: A nyár legmelegebb időszaka. Nem hőmérséklettől függ, hanem naptári definíció. Akkor beszélünk kánikuláról, amikor a Nap látszólagos égi pályáján mozogva a nyár közepén a Nagy Kutya (Canis maior) csillagkép legfényesebb csillagával a Sirius-szal együtt kel. Az ókori csillagászok felfogása szerint a forró, száraz, tikkasztó időjárást a Sirius okozza.
Kis haló: a leggyakrabban megfigyelhető haló jelenség a 22 fokos sugárszögű, színes gyűrű a Nap, vagy a Hold körül. A gyűrű külső széle kékes árnyalatú, a belső vörös színű. Általában csak ez utóbbi látható tisztán. A színkép többi árnyalata nagyrészt egybeolvad, ezért a gyűrű összességében majdnem fehérnek tűnik. A "kis haló" létrejöttének feltétele, hogy a Hold, vagy a Nap fénye olyan áttetsző, egészen vékony, magasban lévő felhőn keresztül érkezzen a szemünkbe, amikor a felhőt alkotó lebegő, vagy hulló jégkristályok függönyén a fénysugarak megtörnek.
Korona: egy fényjelenség, amely akkor keletkezik, amikor igen vékony, vízcseppekből vagy jégkristályokból álló felhő takarja a Napot, vagy a Holdat, esetleg a fényesebb csillagokat. A természeti jelenség kialakulásakor az égitesteket egy vagy több koncentrikus színes fénygyűrű veszi körül. A korona magját egy fényes terület, az ún. nap-, vagy holdudvar alkotja. A földi fényforrások sugarainál is látható, ha párán, ködön, vagy homályos üvegen nézzük őket. A koronát gyakran koszorúnak is nevezik.
Kossava: típusos főn-szél elsősorban Románia déli területein és az Al-Duna mentén. Igen heves, tartós és száraz szél. Az egész Temesközön különösen ősszel érezhető. De tavasszal is erős és gyakori. Leghevesebb az Al-Duna-szoros felső területén. A folyami eredetű homokon jól látni a száraz, homokmozgató szél uralkodó irányát. A szélbarázdák mind északnyugat felé mutatnak. A heves Kossava nehezítheti a dunai hajózást. A nehézségekről Jókai Mór Az arany ember c. regényében lehet szemléletesen olvasni.
Köd: a földfelszín közelében lebegő apró vízcseppek látható felhalmozódása, melyben a vízszintes látótávolság legfeljebb 1 km, de általában jóval kisebb. Köd keletkezhet párolgás következményeként, amikor a levegő relatív nedvességtartalma megnő. Ugyancsak köd képződik, ha a levegő lehűl a talaj közelében, valamint akkor is, ha két eltérő hőmérsékletű, csaknem telített levegő keveredik egymással. A ködből hulló csapadék a ködszitálás, ez átmenet a hulló és a nem hulló csapadékfajták között. A köd eloszlatásának egyik módja a ködöt alkotó parányi vízcseppek elpárologtatása a hőmérséklet fokozásával. Például a repülőtér talajának, kifutópályájának alulról történő fűtésével, mely roppant költséges.
Ködszitálás: sűrű ködben gyakran tapasztalható csapadékforma. A köd lényegében olyan felhő, mely a talaj közelében képződik, és éppen úgy, mint a felhők esetében, a vízgőz kicsapódása okozza. A levegő ugyanis csak bizonyos mennyiségű vízgőzt képes tartalmazni. Minél hidegebb, annál több vízgőz válik láthatóvá. A köd tehát a felszín közelében lebegő parányi vízcseppek látható sokasága, benne a látótávolság kisebb 1 km-nél.
Középszintű felhő (I.): középmagas felhő, azaz a talajfelszín felett 2-7 km magasságban képződik a közepes földrajzi szélességeken. Létezik középmagas gomolyfelhő, középmagas gomolyos rétegfelhő, valamint középmagas rétegfelhő, lepelfelhő. A szürkébe hajló színű, rendszerint árnyékot adó középmagas gomolyfelhő, az altocumulus, rövidítve Ac, más néven párnafelhő. Akkor képződik, amikor egy légtömeg közepes magasságba emelkedik fel, pl. egy frontrendszer közeledtekor, vagy jelentősebb domborzat hatására. A gomolyos formát a levegő labilitása hozza létre. Vastag felhő esetén gyenge csapadék hullik belőle. A repülőgépeken jegesedést okozhat.
Középszintű felhők (II.): ilyenek pl. a 2-7 km magasságban keletkező "tornyos gomolyfelhők", melyek fejlett függőleges felépítésük miatt egy várkastély oromzatára hasonlítanak. Az égbolton kirajzolódó csipkézett kidudorodások miatt kapták nevüket: "altocumulus castellanus", a latin "castellum" várkastélyt jelent. Ezek a felhők is a légkör labilitását mutatják, amikor megjelennek, gyakran egy közelgő zivatar előjelei. Kialakulásuk során a magasban egy hidegebb légáramlat halad keresztül vízszintesen a gomolyfelhők övezetén, ettől felerősödnek a függőleges légáramlatok is, tovább tornyosodnak a gomolyok. A repülőgép-vezetők tudják, ilyen felhők között enyhe vagy mérsékelt légörvényekkel kell számolniuk.
Középszintű felhők (III.): a 2-7 km magasságban létrejövő, elmosódott, kerek megjelenésű, mandulához vagy lencséhez hasonlító felhő az "altocumulus lenticularis". Jellegzetes formája alapján ezeket a felhőket többen ufónak nézték. Akkor jönnek létre, mikor a szél egy hegyvonulat felé fúj. Ekkor a hegyen átbukó levegő a széltől védett oldalon hullámokat képez. De amikor a levegőben sok a nedvesség, a hullámok tarajánál létrejönnek a jellegzetes lencsefelhők, majd ott oszlanak el, ahol legyengül a szél.
Középszintű felhők (IV.): a hegyvonulatok fölött keletkező lencseformájú felhők, - ha elég nagy a levegő nedvességtartalma - néha megvastagodnak, ilyenkor permetező esőt, fagypont alatt havazást okoznak. A földfelszínen is nagy széllel járnak, a hegyek felett pedig erős légörvények keletkeznek. Az utasszállító gépek számára ilyenkor más utazómagasság jelenti a nyugodt repülést. Ugyanakkor vannak vitorlázórepülők, akik a hegyekben éppen a hullámtaréj felszálló oldalát keresik, itt ugyanis tartósan szörfözhetnek. Ezek a felhők szinte bármelyik hegy fölött megjelennek, de a magas hegyláncok fölött a leglátványosabbak.
Légkör (atmoszféra): a Földet körülvevő levegőburok. Több levegőrétegből áll. A felszín közeli, átlagosan 10-15 km magas a "troposzféra", ahol az emberi élet zajlik az első légréteg. A következő kb. 80-85 km-ig terjedő a középső légtér, mely a "sztratoszférát "és a "mezoszférát" foglalja magában. Végül a külső légréteg, melyben a "termoszféra"is található. Levegőkémiai szempontok szerint a légkör két részből áll. Az egyik kb. 80-100 km magasságig terjed, ez a "homoszféra", amelyben a levegő összetétele közel azonos. E fölött helyezkedik el a "heteroszféra", ahol a levegőmolekulák anyagi összetételében gyors változások zajlanak.
Légköri vízjelenség: bármilyen olyan légköri jelenség, ami a légkörben keletkező, vagy a légkörbe bekerülő folyékony, vagy szilárd halmazállapotú vízrészecskékkel kapcsolatos. Kétféle értelmezése van. Szűkebb értelemben csak a légkörben lebegő, vagy azon áthulló vízrészecskék jelenségeit foglalja magában. Tágabb értelemben már beletartoznak a légkörben található tárgyakra lecsapódó, és a szél által a levegőbe juttatott felszíni eredetű vízrészecskék jelenségei is. A meteorológia tudománya a tágabb értelmezést használja.
Légnyomás: Egységnyi felület felett lévő, a légkör határáig terjedő levegőoszlop súlya. Mértékegysége a hektopascal (hPa), mérésére barométert használunk. A tengerszinten átlagosan 1013 hPa (régi mértékegységben 760 Hgmm) a légnyomás. Miközben például a levegő hőmérsékletével is kapcsolatban van, a légnyomás változásából a jövőre vonatkozóan igen szerény következtetéseket tehetünk.
Lepelfelhő (altosztratusz): a légkör középső szintjein képződő felhő, amely jelentős légnedvességre utal. Akkor jön létre, amikor egy frontrendszer közeledtével egy nagy légtömeg felemelkedik. Ennek során a levegőben lévő vízgőz vízcseppekké alakul, egészen vékony, fehér felhőlepel képződik, mely akárcsak egy matt üveg, a napfényt szűrve átengedi, ez az Altostratus translucidus. A lepelfelhő gyakran megvastagodik, ekkor nagy területen ad esőt, télen havat, néha jelentős mennyiségűt. A vastag lepelfelhő belsejében a fagypont alatti hőmérséklet miatt a pilótafülke üvegén jegesedés lehet.
Leste: a neve a harmattánnak, a száraz, forró szélnek Madeira szigetén. Még több száz kilométerre a partoktól is képes a relatív nedvességet akár 20 %-ra is lecsökkenteni. Nagy mennyiségű vörös port szállít a sivatagról, a közelben járó hajók fedélzetét gyakran lepi be a sivatag pora. Néha igen erős és tartós. A novembertől márciusig terjedő időszakban akár 20-30 napon is fúj.
Levante: a Gibraltári-szoros és Franciaország déli partvidéke között jelentkező szél elterjedt spanyol neve. Élénk légmozgás, mely enyhe, nedves levegőt szállít, aminek következtében borús idő alakul ki. Leggyakrabban februártól májusig, majd október és december között fordul elő.
Leveche: sivatagi szél, Spanyolország déli partjainak sirokkója. Ezt a délies irányú áramlást nem annyira erőssége, mint inkább sivatagi szárazsága és meleg levegője teszi igen kellemetlenné. Nem szokott váratlanul kitörni, mindig előjelei vannak. A déli láthatáron barnás, piszkos-sárga felhő jelenik meg, teljes szélcsend áll be, a tenger tükörsima. Kezdetben megszakításokkal indulnak a szélrohamok. A part menti kertészetekben, szőlőkben a leveche nagy kárt képes okozni. Szinte havonta jelentkezik, de a szárazföld belsejébe nem terjed be messzire.
Libeccio: olasz tengerészek hívják így a délnyugati szelet. Maestro: ugyancsak az olasz hajósok által használt elnevezés, az északnyugati szél neve. Misztrál: Dél-Franciaország bórája. Az Ebro torkolatától Genováig a partszegély nagyon keskeny sávjában fújó szél, az év minden szakában előfordul. Erőssége és gyakorisága nagy. A szél hideg, derült időt eredményez. Nappal lényegesen erősebb, mint éjjel.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
